Álmomban láttam egy furcsa alakot
Haja barna, szeme mint a gesztenye volt.
Nem is szólt én hozzán gyorsan,
Sebesen csak úgy hírtelen elviharzott.
Mentem fák között sűrű erdőkben
Kerestem őt de már nem lelém.
Sem egy csókot sem egy pillantást,
Semmi könnyű vágyat nem vetett felém.
Jött wel mint vihar ment mint forgószél
Csapkodta az égi bojtos felhőt.
Hiába keresém elment már tőlem
Lehet soha-soha én nem látom őt.
Fura ez az alak, magasabbnak láttam
De nem oly mint egy égig érő fenyő.
Nálamta mégis távolabbra lépett
Pedig kezdtem úgy érezni közelebb van ő.
Sok volt ez mégis de bennem hírtelen
Rámtalált egy érzés nem múlik el.
Megszerettem őt s ha újra látom egyszer
Soha de soha nem engedem el.
2010.01.26